Tegnap volt két hete, hogy ennek a bejegyzésnek a címét megírtam, aztán itt maradt vázlatban, mert egyszerűen nem tudtam szavakba önteni amit gondoltam:-)
Ma reggel elérkezett az ideje, hogy amit idáig összeolvasztottam és szintetizáltam magamban, azt végre leírjam. Vajon mit is lehetne mondani, írni a jó érkezéséről? Megvan az az érzés, amikor a gyomrod tájékán bizsergést érzel, nem tudod mitől, de nagyon izgatott vagy, és egyszerűen tudod, hogy valami nagyon jó jön? Na, hát én hetek óta így érzem magam, miközben az életem liftezik a földszint és a tizedik között 🙂 Amikor utoljára ezt éreztem, két hét múlva megismertem eddigi életem legfontosabb szereplőjét, a Kedvesemet. Az akkori életem romokban hevert, a talajt teljesen engedtem kicsúszni a lábaim alól, és nem régen estem át egy idegösszeomláson, amivel kórházba kerültem. Úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, és csak azért is jó életem lesz, és boldog leszek:-) Pár hónap alatt teljesen megvalósult minden, amit akkor eldöntöttem. A hab a tortán az volt, amikor már két hete lebegtem a boldogságtól, úgy, hogy közben nagyon nehéz körülmények között éltem, tele voltam adósságokkal, és tulajdonképpen semmi sem magyarázta a jókedvem és boldogságom,kivéve a döntésem, hogy márpedig én boldog vagyok.
Hát most kísértetiesen ugyan abban a szituációban vagyok, egy-két eltéréssel:-) Az elmúlt hét évemet igyekeztem a tőlem telhető legnagyobb tudatossággal élni, ám én is emberből vagyok, és újra csak engedtem a külső tényezőknek, hatásoknak. Nem lennék hiteles abban amit csinálok, ha ezt nem írnám le, hiszen mindig arról papolok mindenkinek, hogy milyen csodálatos az élet, és mindig, mindenben van jó, és hogy hogyan érezzük magunkat, az rajtunk múlik…és tényleg így van.
Szóval engedve a külső hatásoknak tavaly odáig jutottam, hogy újra feje tetejére állt az életem. Jól ismerem magam, és sajnos az a típus vagyok, aki egyszerre mindig sok dolgot csinál, és mivel nagyon maximalista is, ezért képes vagyok a végletekig hajtani magam mind munkában, tanulásban, és párkapcsolatban egyaránt. Sok tanulnivalóm van még..:-D, ebből is látszik. Először az egészségem ment tönkre, majd szép lassan a párkapcsolatom is, majd a munkám is teljesen elapadt. Most már elmondhatom, hogy több hónapnyi aktív önmunka, mélymeditáció, relaxációs gyakorlat, és átgondolkodott éjszaka áll mögöttem. Prioritásokat állítottam fel, és így dolgoztam magamon, az életemen. Az egészségem szinte teljesen rendben, a főiskolát sikeresen nagyon jó eredménnyel befejeztem. Még hátra van a párkapcsolat, és az otthon, illetve munka kérdése. A hivatásom, munkám is szép lassan újra sínre kerül. Most éppen az új otthonom keresem, hiszen eladják a lakást, amely hat évig azt jelentette. Illetve ez egy fura kérdés. Amikor ebben az életben először megláttam a Kedvest, az első mondat, ami elhagyta a számat miközben a nyakába borultam, ez volt: Mondd hol jártál eddig? S az Ő két karja, szívének hangja jelentette onnantól azt, ahol én otthon vagyok. Úgy éreztem, hazaérkeztem. Ez az érzés azóta sem szűnt egyetlen pillanatra sem. Most kicsit rondán megfogalmazva trenírozom magam arra, hogy az otthont innentől kezdve én magam jelentsem magamnak. Szóval ha össze akarnám foglalni,akkor azt mondanám, hogy újra a levegőbe emelkedtem, hogy aztán egy új helyen, új körülmények és emberek közé tegyen le az univerzum, hogy a már megtanult leckéket végre igazán alkalmazzam. Hogy hol lesz az otthonom, és mi/ki fogja ezentúl ezt az érzést megtestesíteni számomra, még nem tudom. Lehet, hogy továbbra is Ő, lehet, hogy más..Megengedem magamnak a türelmet, kíváncsi várakozást, befogadást, és az Istennek is végre, hogy tenyerére vegyen, és magához emeljen, bármilyen formában is teszi ezt. Hiszen Ő semmi mást nem akar, minthogy jól érezzem magam, és boldog legyek. Ezt az izgalommal teli örömet, és boldogságot érzem már jó ideje, a körülményeim ellenére. És hát mitől is kellene rosszul érezzem magam?
Kahlil Gibran : A Próféta
Egy csodálatos és intelligens megtestesülésem van, ami mindig figyelmeztet, ha nem jó úton járok. A hozzám forduló emberek bíznak bennem, és ezzel megtisztelnek engem, engedve, hogy segítsek nekik. A családom, barátaim olyan nagyon szeretnek, hogy leírni nem lehet. Egy fantasztikus ember kísért engem az elmúlt hét évem során, aki annyi dolgot tanított nekem az életről, az együttélésről, a szeretetről és szerelemről, hogy megköszönni sem tudom eléggé. A Jóisten pedig mindig megadja azt, amire szükségem van. Kell ennél több? 🙂 Nagyon boldog vagyok, hogy végre már nem csak átéltem ezeket a dolgokat, hanem meg is élhettem végre, és megértettem, mi miért következett be, mit kell igazán tovább vinnem. És igazán élvezem ezt a bizsergést itt a gyomrom tájékán, mert tudom, hogy nagyon jóót jelent :-)))
Biztos vagyok benne, hogy már Te is tudod, hogy miről beszélek, amikor a bizsergést említem:-) Kérlek, Te is onnan hozz döntést akkor, amikor nem összeszorul, hanem bizsereg, sima, és és örömmel teli az, amit ott érzel! 🙂
Csodás hétvégét Neked 🙂
Kommentek