Ma egész nap kitörni készült…ott remegett a gyomrom közepén valami, az elmémben meg folyton ez pörgött: most! Gyerünk, most mondd meg neki! Csapj oda, hadd tudja meg végre hol a helye! Milyen baromságokat beszél ez? Jáááj már megint meg akarja mondani a tutit.. A szívem tájékán pedig egy halk hang nem győzte nyugtatni: csssssss….nyugiiii…nagy levegő,… Tovább »
Én, magam, és mi együtt…
Ma egész nap kitörni készült…ott remegett a gyomrom közepén valami, az elmémben meg folyton ez pörgött: most! Gyerünk, most mondd meg neki! Csapj oda, hadd tudja meg végre hol a helye! Milyen baromságokat beszél ez? Jáááj már megint meg akarja mondani a tutit.. A szívem tájékán pedig egy halk hang nem győzte nyugtatni: csssssss….nyugiiii…nagy levegő,… Tovább »

Szeretem a csendet…amikor leszáll az est, és meghallani először az éjszakai állatok neszét. Ahogyan leáll az élet egy pár órára, s valami igazán izgalmas következik… Szeretem, hogy mikor behunyom a szemem, akkor nem beszűkül, hanem kitágul a világ. Hogy egymás után, sorban, egyre több és több hang jelenik meg, amit addig észre sem vettem. Megjelennek…
A ragyogó mosoly és tekintet aztán napokig kísértette…járta az erdőt, de valahogyan nem találta már helyét. Úgy érezte, valami hiányzik. Csak ment egyik fától a másikig, az ismerős kisállatok furán néztek rá , hiszen nem voltak hozzászokva nyughatatlanságához. Egyik nap, amikor már elunta a szélvészként forgolódást a csendes rengetegben, gondolta kiül a tisztás közepén álló…
Látlak és nézlek…állok veled szemben, s a lehetetlenül mély sötét szemedben elsüllyedek, mintha csak szakadékba zuhannék…nézlek…nézem tekinteted, mely rám szegeződik, s oly lágyan simogatja végig arcomat, mintha csak szellő játszadozna vele. Néhány hete látlak folyton. Vissza-visszatérsz hozzám, hogy huncut mosolyoddal jókedvre deríts, s tudasd velem, kitartás, minden rendben van. Az ablak mellett állsz a falnak…