A kudarc..

Nagyon régóta foglalkoztat az, hogy mi számít kudarcnak, és ki mit gondol róla. A wikipédia szerint: A kudarc olyan állapot, amely a kitűzött vagy elfogadható célt nem teljesíti és a siker ellentéteként értelmezhető. Márpedig számomra kudarc nem létezik..Biztos hülye vagyok ugye? Arra jöttem rá az évek folyamán, hogy ha akarok valamit, akkor álljak neki. Ha nem megy, próbáljam meg más irányból..Egészen addig, amíg  minden irányból meg nem próbáltam megtenni mindent, ami csak tőlem tellett. Mert a mi lett volna ha, a másképpen kellett volna, és így tovább típusú gondolatok ölnek meg.Ha pedig mindent megteszünk, de tényleg mindent, és felismerjük, hogy mást már nem tehetünk, akkor az nem kudarc. Több szempontból sem az. Egyfelől rengeteg dolgot megtanultunk és megtapasztaltunk közben, amiről egyébként fogalmunk sem lenne. Másrészt megmarad az érzés, hogy én mindent megtettem, és már nem rajtam múlott. Tehát akkor nekem nem ez az én utam, és keresnem kell valami  másik célt. Mert sokszor az a baj, hogy nem jó a célunk. Sokszor nem is a magunk céljait akarjuk elérni, ezért az utat sem igazán találjuk meg hozzá. Vagy nem találjuk meg a kellő miértet, a motivációt, hogy a célunkat elérjük. Ahhoz, hogy valóban mindent megtegyünk, nagyon erős miérteket kell találni. Akkor tudjuk, hogy valójában a saját célunkért dolgozunk, ha olyan erős inspirációt, motivációt találunk, amitől úgy érezzük, azonnal neki kell állnunk, és tenni kell érte..és nem  fáradunk el benne, folyton bizsereg tőle a gyomorszájunk, folyamatos izgalomban vagyunk 🙂 Na az már elég motiváló cél, és akkor teljesen biztos, hogy rálelünk arra az útra, amely a miénk..

S ráadásul azt tapasztalom, hogy ha a saját utunkon vagyunk, saját céljainkkal, akkor nincs kudarc…egyáltalán 🙂 Lehet, sőt biztos, hogy lesznek akadályok, hullámvölgyek, de beérünk és átszakíthatjuk a célszalagot. Sőt, én, aki elmondhatom magamról, hogy egyáltalán nem vagyok kitartó, ha megtalálom azt az ösvényt, amelyen haladni akarok, akkor aztán semmi sem téríthet le róla, és olyan makacsul török előre, mint egy öszvér. Elég sok “rossz” tulajdonságom van, hidd el, tudom miről beszélek :DDD

Nálam könnyebben senki sem tudja feladni a dolgokat…de kitartóbban akarni, és kaparni, és csinálni sem, ha megfelelően motiválva vagyok..Tehát megint annál a fránya önismeretnél tartunk…mert anélkül, vajon felismerjük-e, hogy valójában mit is akarunk?