Keresés..

Azt tapasztalom, hogy az ember mindig keres. Keres valamit, ami sokszor ott van az orra előtt, de nem akarja észrevenni. Keres egy újabb munkát, egy másik párt, egy jobb lehetőséget. Mert az ember már csak ilyen. Folyton-folyvást hajtják a vágyai, egyszerűen nem tud megállni egy pillanatra sem. Képtelen megálljt parancsolni az állandóan követelődző, érzéki örömöket hajszoló elméjének. Mert a vágyak azért vannak, hogy kielégítsük őket..mondhatnánk. De mi van akkor, ha a vágyak egy része azért jelenik meg, hogy egyszerűen csak megmutassa a utat nekünk, hogy hová tartunk? Ha nem a mindenáron való kielégítésüket célozzuk meg, hanem inkább megfigyeljük a természetüket? Ha megkérdezzük őket, hogy miért vannak itt? Honnan jöttek? Hová tartanak és miért állomásoztak itt le nálunk? Mi lenne, ha megkérdeznénk őket, hogy valójában kiknek a vágyai jelentek itt meg? Vajon igazán szeretnénk-e azokat a dolgokat, amiket ők megtestesítenek számunkra, vagy csak a mindennapi élet elviselésére, könnyebbé tételére, esetlegesen a fájdalmak, problémák elkendőzésére hívtuk be őket? Tényleg szükségünk van-e a huszonötödik pár cipőre, vagy a negyedik nagykabátra, esetleg a következő nem működő párkapcsolatra? Persze bármit felsorolhatnék én itt, ezek csak kiragadott példák. De mindig keresünk valamit.

Valamit, ami jobb a mostaninál. Sosem vagyunk elégedettek és ezt az állandóan megjelenő újabb és újabb vágyaink jelzik számunkra. Amiknek egy részével nincs is semmi baj, hiszen valójában a vágyaink viszik előre az életünket, azok adják a motivációkat, a célokat. De vajon hol az a határ, ahol azt mondjuk, elégedettek vagyunk? Van-e egy ilyen vonal az életünkben? Megpróbáltuk-e valaha is más szemmel nézni az életünket? Megvan-e az a határ, ahol azt tudjuk mondani: igen, innentől kezdve már nem érdekel, hogy megkapom-e, vagy elérem-e a következő dolgot? Egyáltalán szükség van-e arra, hogy ezt meg tudjuk tenni? Meg tudjuk-e, meg merjük-e kérdőjelezni az életünket, tetteinket, gondolatainkat, érzéseinket? S ha igen, vajon merünk-e rá válaszolni? Vagy homokba dugjuk a fejünket, és azt gondoljuk, úgysem lehet másként..ma úgy tűnik számomra a kérdések napja van 🙂 Keresem a megfelelő kérdéseket a vágyaimhoz, s a megfelelő válaszokat a kérdésekhez.

Rá kellett jönnöm, hogy a jónál nincs jobb. Jó ezt tudni és érezni. Felszabadító érzés, hogy meg lehet elégedni azzal, ami van. A soknál nem kell több. De, hogy kinek mi a jó és mennyi az elég, azt mindenki maga dönti el. Ahogyan azt is, hogy mennyire akar elégedett és boldog lenni.