Amióta az eszemet tudom, mindig űz valami. Mindig űz a vágy valami után. A vágynak már csak ez a természete. Amikor valamit el akarok érni, olyan belső hajtóerő teremtődik meg, ami egyszerűen nem enged megállást, és szó szerint továbbrugdos az utamon.
Vajon mi lehet az a belső tűz, az az eszméletlen erő, vágy, ami arra buzdítja az embert, hogy keresni kezdjen? A motiváció mindig valamilyen biológiai, vagy pszichés szükséglet folytán alakul ki. Ez lehet konkrét érzés mint a fájdalom, vagy az éhség, vagy egy olyan erős, mély belső hajtóerő, amely egyszerűen egészen addig űz, amíg el nem érünk valamit, amire nagyon vágyunk, mint például egy állás, egy új tulajdonság, vagy egy párkapcsolat. Valahol az ember mindig a harmóniára, az egyensúlyra törekszik. Akaratlanul is a kisebb ellenállás felé mozdul, kivéve akkor, ha nincs egy erős indikátor benne, mely szó szerint kilöki abból az élethelyzetből, amiben él. Illúziókban élünk. Hajlamosak vagyunk keretrendszerekben gondolkodni, hiszen erre vagyunk kondicionálva. Mindenkinek van egy egyéni keretrendszere, alkatfunkciója, amelyből kilépni csak erről való mély tudatossággal sikerül. Elhatározzuk, hogy nekünk ez vagy az kell, erre, vagy arra van szükségünk, és nem adjuk alább.
Sokan képesek határokkal, országokkal, kontinensekkel odébb keresni a megváltást, a boldogulást. Feladnak mindent, mert azt hiszik, hogy ott majd megtalálják azt, amit egész életükben keresnek. Persze, előfordul, hogy így is van, egyáltalán nem állítom, hogy nem. Ám az meg sem fordul általában bennünk, hogy magunkat mindenhová visszük. Amíg bennünk nincs meg az a bizonyos egyensúly, az a biztonság ami a belső békénket megteremti, hogy határozottan, és nyugodtan tudjunk nézőpontot váltani, addig mehetünk a világ végére is. Az egyik barátnőm pár hónapja külföldre utazott. Meggyőződése volt, hogy majd ott sokkal jobban fogja érezni magát, megtalálja a nagy Őt, és minden ok lesz. Persze egyelőre csak látogatóba ment..Eltelt jó néhány hét, és azt írta nekem, hogy itt is idegesíti magát, itt sem tud mit kezdeni magával, és ugyan úgy nem tud rendet teremteni magában,mint itthon. Írtam neki, hogy rossz hír, de ott is mindig magunk vagyunk, nem változik meg az életünk csak azért, mert elmegyünk. Persze ő teljesen tudatos róla, és nagyon dolgozik magán. De ugyanez történik akkor, amikor mindig ugyan azok a problémák egy idő után a munkahelyünkön, a párkapcsolatainkban, vagy sorolhatnám. Hiszen, ha nem vagyunk képesek észrevenni, hogy olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amelyeket csak elménk teremt, de nem biztos, hogy nekünk az jó, akkor téves lehet a motivációnk. Elkezdjük keresni vágyunk tárgyát , és ha kell, akkor kontinenseket is váltunk, pedig lehet, hogy egy karnyújtásnyira van tőlünk a megoldás, a számunkra tökéletes munka, vagy éppen az ideális társ. Ha beleillik a paradigmánkba amit találunk akkor az jó, ha nem, akkor sokszor sajnos észre sem vesszük, pedig lehet, hogy éppen csak váltani kellene.
Nézőpontot, helyes motivációt, hajtóerőt. Sokszor elfojtjuk a valódi vágyainkat, mert elménkben valami teljesen más él. Sok olyan barátom, ismerősöm van, akik inkább megalkusznak paradigmájukba beleillő életükkel ahelyett, hogy valóban belülre figyelnének. Mert akkor talán még megjelenne az igazi drájv, a belső, mély hajtóerő, mely akár a jól megszokott életükből is kilökheti őket, s nem tudnak majd mit kezdeni a hirtelen jött változással. Nem tudnának mit kezdeni azzal, hogy nem azt kapják, amit ők elképzeltek, hogy jó lesz ( mint a barátnőm, bár ő nagyon bátran szembe állt saját magával ezek után). Rájöttem, hogy olyan vagyok, mint egy kamikáze. Nem vagyok nagy tudója a háborúknak, de azzal tisztában vagyok, ki voltak ők.
Képes vagyok a legnagyobb vihar közepébe beleállni, és felszámolni, felégetni, tönkretenni mindent, hogy valami új születhessen a helyén, s közben önmagamat teljesen feláldozni ennek oltárán. S akkor jön az igazi kilökődés, mely szép lassan megteremti a csendet a vihar kellős közepén, hogy az egyensúly ismét helyreálljon, s kialakuljon a harmónia. Hogy ne kelljen határokat átlépjek, csak önmagamban, s megtaláljon a lehetőség…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: