Újjászületésben…

Látok egy Nőt…egy Nőt, akinek ha belenézek a szemébe, a világot látom.

A rengeteg szomorúságot, szenvedést, tapasztalást és belső késztetést arra, hogy ezeket levetkőzze, lerázza magáról.

Ha nézem az arcát, egy tiszta, bár kissé megtört tekintet néz vissza rám. Benne szerény kis életének minden apró rezdülésével, minden mozzanatával mely azt szolgálta, hogy most azzá legyen, aki. Úgynevezett Ámor- szeglettel szája szélén, mely lággyá teszi mosolyát.

Látok egy Nőt, aki megjárta már a maga csatáit, tengersok győzelemmel, s mégis vesztett háborúkkal s kinek testét a fájdalom leharcolta. Ki minden egyes földdel egyenlővé tett hadszínteret újjávarázsolva értéket teremtett. Kivirágoztatva, felébresztve eget s földet, s benne önmagát is újjáélesztve életet teremtett ott, ahol más már csak haldokolna, a bút, bánatot ünnepelte volna.

Látok egy Nőt, kinek minden egyes apró ránca, minden elhalványult fizikai és lelki sebe tanúbizonyságot tesz küzdelmes életéről. Ki, mint egy hadvezér vezényelte át magát a hadszínterek sokaságán, hogy elérje végre azt, akit már sejteni vélek, ha tükörbe nézek.

Ahol látok egy Nőt…egy Nőt, akinek szemében ott az egész világ. Egy világ, mely ragyogva tükröződik vissza Rád. Kinek pillája hegyén a könnycsepp mielőtt legördülne megáll egy pillanatra, majd szivárványszínnel körbeölelve a hálát szép lassan végig folyik arcán, hogy szája szegletében megpihenve, azt igazi mosolyra fakassza. Ki a vesztett háborúk fájdalmát már nem siratja, hanem magabiztosan lépdel a helyén kivirágzott pipacsok, tulipánok, és százszorszépek között.

Látok egy Nőt, kinek teste bár már nem friss hús számba megy, mégis ruganyos, tartása egyenes, tekintete előre néz, s tisztában van értékeivel. Azokkal, amiket a sok év alatt szerzett tapasztalat, tanulás, s megannyi párbeszéd alkotott drága, értékes kinccsé, mely már övé marad. Amiket bárkivel, bármikor szívesen megoszt, ha arra érdeklődő, vevő akad.

Látok egy Nőt, ki már képes levetkezni harci páncéljait, ám mégis erősen, magabiztosan áll saját lábán. Ki már boldogan adja át az irányítást, ha azt van ki kezébe vegye, s ő odaadóan simul bele a létbe. Ez a nő már itt ragyog ebben a tükörben, s boldogan, teljességében indul át a réten, hogy megfürödjön az illatos virágtengerben.

Látok egy Nőt…egy Nőt, ki stabil az újjászületésben….