Áramlás..

Érzed, amikor megsuhint az élet. Amikor jön, lát, és győz…Áramlás..flow..Lélegzel..beszívod, sűríted, majd kifújod a levegőt, s megpihensz picit. Megpihensz az életben..Kangeki…ahol kezdődik és végződik az élet. A semmi, és a minden. Majd újra be, sűrít, ki, és pihenés..ahogyan a mindennapjaidat éled. Nekiindulsz, elvégzed, integrálod, majd elengeded. Semmi sem történik, s mégis egyszerre van jelen minden, ami csak megtörténhet benned. Elindul..először csak az ujjad begyeiben..majd kúszik a csuklód felé, s már a nyakadban is ott a finom mozgás. Enyhe nyomás, majd érzed, hogy még többet akarsz, még, még, mintha azt hinnéd több már nem jár. De nem lehet siettetni, mindent a maga idejében. Az élet tudja, hogy mikor, mire van szükséged. Ott teremt, ott áramlik ahol legjobban szükséged van rá. Bizsereg a hasad, légzésed megváltozik. Mélyebb, sűrűbb, követelőzőbb, hangosabb..majd a feszültség is fokozódik, tested mintha súlytalan lenne emelkedik a magasba, az irányítást már régen elveszítetted..minek  is? Van-e értelme uralkodni az Élet felett? Csak megfigyelő vagy. Befogadod, majd engeded. Ahogyan a Flow végighalad egész lényeden..mert az jó..Remegés, lebegés, sóhaj és nevetés..sírás, mozgás, szeretetáramlás. Az enyém, a Tiéd, a Mindenségé..Istené, az Életé. Engedd! Éljél máár Vééégre!!!! Engedd meg magadnak, hogy az Élet áramoljon Benned! Hogy kapcsolódhass, s amikor szükséges, elengedhess…majd újra legyen hová kapcsolódnod.

“Minél nagyobb az elengedés képessége annál nagyobb a koncentráció képessége.”