Megérzés…

Mennyire figyelsz a jelekre? Most nem csak a hatodik érzéket értem ezalatt, hanem bizonyos jövőbelátást is. Történt-e már veled, hogy kaptál valamiféle jelet, de nem figyeltél rá, és utólag kiderült, hogy nagyon is kellett volna figyelned? Szoktál-e hallani, látni, érzékelni olyan dolgokat, amiket más éppen nem, és valahol legbelül tudod, hogy ezek Neked szólnak, mégis figyelmen kívül hagyod őket? Kerestél-e már válaszokat? Válaszokat arra, hogy vajon miért kapod-e jeleket, illetve, hogy miért nem vagy hajlandó venni őket? Miért utasítod el?

Játszottál-e már a gondolattal, hogy vajon mi történt volna, ha odafigyelsz arra, mit érzékeltél? Mit gondoltál éppen akkor magadról?

• Jaj de hülye vagyok!
• Elment a maradék eszem!
• Biztos hallucinálok…
• Ez hülyeség, ez nem lehet!
• Ilyen nem történhet!
• Mit gondolnának rólam, ha ezt elmondanám?
• ……, ha ezt megtenném?
• ……, ha ezt megkérdezném?
• ……, ha ezt ……?

és így tovább….

Ismerősek a mondatok? Persze, hogy azok! Hiszen mindenkinek, kivétel nélkül vannak megérzései! Akinek van tudata, annak jönnek a megérzések… Csak nagyon sokszor elnyomjuk, úgy teszünk, mintha nem is látnánk, hallanánk, éreznénk semmit. Jobb esetben sikerül úgy elnyomni, hogy utólag egy kis diszharmónián kívül semmit nem érzünk adott dologgal kapcsolatban, nem emlékszünk semmire sem. Ilyenkor hosszú távra ki is kapcsoljuk tudatunk ezen részét, hiszen feleslegesen minek dolgozzék ugyebár… Rosszabb esetben pedig nagyon is felötlik bennünk, hogy igenis megkaptuk a figyelmeztetést, akár többet is, csak nem vettünk tudomást róla és verjük a fejünket a falba. Jó esetben pedig fel merjük vállalni magunkat, amit gondolunk, amit érzünk, amit elhatározunk és amit teszünk. És általában, sőt, az esetek nagyon-nagy százalékában a végkifejlet bennünket igazol. Ó, de hányszor jártam már így! Egészen kicsi koromtól fogva látok, hallok, érzek dolgokat..volt amikor egyik, vagy másik erősebb volt, így inkább úgy tudtam megfogalmazni, hogy tudom..így egyszerűen.  A gyomromban megjelent az információ, és teljesen biztos voltam benne, hogy az az igazság. Aztán jött egy időszak, amikor eltávolodtam Önmagamtól elég rendesen. A jelek akkor is jöttek, fogtam is őket, de nem vettem róluk tudomást. Istenem milyen gyönyörűen pofára estem minden alkalommal.  Ó nem! Nem mondom, hogy most már mindig, minden helyzetben és pillanatban észreveszem, és befogom az információt, de nagyon törekszem rá.  És képzeld el, hogy élesednek, tisztulnak és egyre sűrűbben kapom őket! Fantasztikus érzés! Imádom! Akkor van gond, amikor ellentmond az észnek, vagy a szívnek…ha meg azok véletlenül egy oldalon állnak, és a megérzés mindkettőnek ellentmond, na az a non plusz ultra! Mert az is előfordul ám. Olyankor kell ám igazán erősnek lennem! És belátom, sokszor elbukom…

Miért is írtam le ezeket? Mert Tóth Barnabás  filmje erről szól…számomra az emberiség bukásáról…,hogy mennyire nem vagyunk hajlandóak figyelni, észrevenni a nyilvánvalót. Ez a pasi zseniális! Az Újratervezés (https://vimeo.com/66453243) című és többi kisfilmje is tetszett, de ez! Egyszerűen nem találok szavakat..Nézzétek meg!

[vimeo

Az Elmenetel – The Leaving – teljes film from Barnabás Tóth on Vimeo.

nolink]