…Volt-e, van-e, lesz-e…?

…megyek…csak megyek előre az ismeretlen felé…Keresek és kutatok, néha meg sem tudom mondani, hogy mit akarok fellelni. Lankadatlan töröm az utat a lélek legeldugottabb bugyraiban. Merre van az arra? Arccal melyik irányba? Vajon megtalálom-e amit keresek, s ha nem, mi az, amit meglelek helyette? Képes vagyok-e a múltra emlékeztető apró-cseprő, elém bukkanó emlék- és pillanattöredékeket enyhén mosolyogva félretenni, hogy simább legyen a továbbjutás?

Lesz-e elég merszem elengedni és útjára bocsátani a mozaikdarabkákat, melyek egy-egy történetet mesélnek el úttalan- utakon botladozva megtett , esetlen léptekkel kivitelezett eddigi életem során? 

Újratervezés. Megannyi koordináta villog lelki szemeim előtt. Mind egy megálló, pihenő, vagy elágazási pont, hol felkavartam az addigi állóvizet. Köveket dobáltam bele, melyekkel hullámokat vetve indukáltam történetek kezdetét, folytatását, esetleg lezárását. Útjára bocsátottam rengeteg érzelemkört, melyek kisebb-nagyobb hullámokat vetve találkozási pontokat hoztak létre más hullámokkal. Ezzel együtt identitásokkal, saját felvett és fel nem vett szerepeimmel, mások lételemeivel ütköztek.Voltak közömbösek, kellemesek és kellemetlenek, gyönyörrel, boldogsággal  átitatottak, szégyennel és szomorúsággal teliek is. Sok-sok évnyi történet, mégis a lélek útjának végtelen létezésében észre sem vehető, jelentéktelen, ugyanakkor másik útra, megélésre, karmára terelő pillanatok. 

Fellelem-e mindet, mellyel most dolgom lenne? Lesz-e elég kitartásom, erőm és bátorságom szembenézni elrontott, de talán még helyrehozható lehetőségekkel? Egyáltalán lesznek-e még lehetőségek, melyek arra hivatottak, hogy sok milliárdnyi időtöredék között elveszett, de szükséges helyzeteket megtalálhassak, megélhessek, elengedhessek? 

Ó ezernyi kérdés…és még egy a végtelenben. Forognak a fogaskerekek, csikorognak mint ahogyan olajozatlan vas súrlódik a vashoz. Iszonyú belső feszültségek keletkeznek..Vajon hol törnek elő legközelebb? Vagy ez már a vég előtti utolsó felvonás? A végső hajrá, mielőtt a célvonal átszakadna? Ki tudja, ki tudhatja ezt Rajtad kívül ó Uram? Az utolsó őrs, utolsó katonája vagyok… vagy az első? Lehet, hogy elvesztem?  Vagyok én egyáltalán valahol? Mit keresek itt a végtelen közepén? Hol van a legközelebbi tó? Oázist ide nekem, de gyorsan! Hadd dobáljam bele újonnan, utam során magamhoz vett köveimet! Engedd, hadd csiszoljam fényesre csiszolatlan gyémántjaimat! Minden lépéssel közelebb kerülök…de mihez? Kell-e tudnom nekem mindezt? Kell, szükséges-e választ kapnom caminom alatt felmerülő kérdéseimre? 

Egyáltalán létezik-e bármi is  a létezésen kívül…?