…Mit keresek én itt? Körülnézek, a tenger habjai nyaldossák testemet. Törött deszkadarabok szerte-széjjel…hajótörött vagyok. A francba, most kezdhetem elölről! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Kiúszom a partra. Állok és bámulok magam elé. Elsüllyedt minden…a láda…az eddigi és jövőbeni életem kilátásai. Mit tegyek most?
Mi lesz a lánnyal? Így nem mehetek oda. Elvesztettem a jegyajándékot. Az apja nem adja nekem…Kezdhetem elölről…Elindulok a faluba, hogy valami újat találjak. Fafaragóként is sok időbe tellett, míg legszebb munkáimat összeraktam, hogy megfeleljek az öregnek. S ki vagyok én ezek nélkül? Egy szerencsétlen utcagyerek, aki egyetlen megélhetési lehetőségét egy szintén utcán élő öregtől leste el, miközben az dolgozott. A házak, kapualjak tövében lévő föld adott otthont, amióta csak eszemet tudom. Nem volt se anyám, se apám…elhagytak még csecsemő koromban. Az utca nevelt, s az ég adott enni. Egyetlen kitörési lehetőségem a lány volt abban a kis faluban. Az apja jó mesteremberhez adta volna, s nem érdekelte ki voltam, honnan jöttem, csak szeressem a lányát. De így most már nem megy…Mennyi idő amíg újra összegyűjtöm a nász árát?
Csak megyek az úton, fel sem nézve bandukolok…lassan a piactéren találom magam, hol itteni mesteremberek árulják portékáikat. Az egyik sorban jó kedélyű, bajuszos, idősebb emberre figyelek fel, kinek gyönyörű cserépedényei vannak. Leragadok, nézem ahogyan dolgozik. Munkáért cserébe felfogad inasnak. Az istállóban alszom a lovak és szamarak mellett, etetem őket, ganéjt hordok, s közben igen-igen odafigyelek a fazekasság csínjára-bínjára. Szépen lassan haladunk, az öreg már nem az istállóban altat, fiává fogadott. Nő a gazdaság, helyre kis vállalkozást folytatunk. A lány szépen elhalványodott, házassági szándékom a múlté lett. Nevelő anyám és apám megöregedett, nem régen meg is haltak, egymás után.
A portékákat immár egyedül árulom az utcán. A menyecskék forgolódnak körülöttem, mindnek jól esne egy jómódú mesterember udvarlása, de valahogyan nem tudom mit csinálhatnék velük. Nem érdekelnek.
Hanem egyik délután, hazafelé tartva, az út mentén egy apró porontyot pillantok meg. Felemelem, magammal viszem. Ki képes kirakni az utcára egy ilyen kislegényt? Hatalmas barna szemeivel néz rám, még nem beszél. Otthon aztán megmosdatom, megetetem, bemutatom új otthonát neki. Ezentúl mindig ott sertepertél körülöttem. Ölembe veszem,kicsi kezét tartom, ahogyan a agyagot egyengeti. Együtt simogatjuk a feléledő edényeket. Magyarázom, mikor kell még langyos vizet adni, miért és hogyan nyúlok hozzá. Az agyag él. Én keltem életre. Okos arccal figyel, inkább kérdez, mint beszél. Szeretem ezt a pici legénykét, kit az Isten reám bízott. Megígértem, gondoskodom róla, ahogyan az öreg énrólam…Elégedett és boldog vagyok. A fentiek megadták nekem mire vágytam ez élettől…volt apám, anyám, lett megélhetésem. Van kiről gondoskodjak, kit szerethetek, taníthatok.
Sok év telt el, fiam felcseperedett, szívem örül, ha ránézek. Nem folytatja mesterségemet, de tiszteli, becsüli az anyagot, a földet, az életet. Udvarol a lelkem..Egy gyönyörű hajadont nézett ki magának, kit özvegy édesapja nevelt fel. Az öreg boldogan fogadta a legény közeledését lánya felé, hiszen udvarias, okos, hozománnyal rendelkező fiatalember ő. Csak úgy ragyog a szemük, ha egymásra néznek. Lelkem szárnyal, lányomként szeretem. Megvolt az esküvő is, gömbölyödik a galambom pocakja…hirtelen két gyermek játszadozik az udvarban.
Elöregedtem. Az ágyban fekszem, fogják kezemet. Elmondom, ne szomorkodjanak, boldog vagyok, örömmel megyek tovább. Fiam arcán fájdalom tükröződik, lányom szemében a fiam iránt érzett szerelmet látom irányomba. Elégedett vagyok. Amiből ezen életemben indulásomkor hiányt szenvedtem, azt megkaptam mire befejeződik életem. Asszonyra sosem vágytam igazán. Ha az a lány…ha tudná, hogy milyen feltételek nélküli szeretetet tanulhattam meg az ő szomorúsága árán, s milyen boldog életet biztosíthattam több embernek is, talán nem neheztelne rám egyetlen percig sem.
Nem volt anyám, apám, lettek szüleim, kik sajátjukként neveltek. Sosem szerettem nőt, mégis fiam született, ki szerelme által lányt hozott nekem. Családot adtak, holott testi szerelem nem érintett meg. Elégedett, végtelenül békés és boldog életet élhettem. Beteljesítettem küldetésem. Hála legyen Neked Isten!…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: