Sötét van..ég és fáj mindenem. Az oldalam ki akar szakadni, bordáim mintha valóban csak lebegnének. Bicegek, cipőm sarka valamikor kitörhetett..észre sem vettem. Hosszú szőke hajam cafatokban lóg a vértől és csorgó nyálamtól, ruhám is megtépázva. Szégyellem ami történt. Szégyellem, hogy ez megtörténhetett. Lábam elég nehezem mozdítom a lágyékomat égető fájdalomtól. Mintha csak szöges drótot húztak volna keresztül rajtam.
Hárman voltak, öltönyösök. Barátnőimmel úgy gondoltuk, szombat este lévén elmegyünk egy kicsit üdítőzni. Magas, karcsú alakommal és hosszú szőke hajammal mindig is kitűntem közülük. Most is így történt. A három, már cseppet sem szomjas alak hozzám lépett, s itatni akart. A nemet nem értették meg. Mire pár perccel később megragadtak és magukkal hurcoltak, barátnőim már sehol sem voltak, a kedves ivó közösség pedig úgy tett, mintha semmit sem látna. Hiszen velük nem lehetett szembeszállni…Egy hatalmas pofon elkábított, s legközelebb az égető fájdalomra eszméltem. Miközben az egyik kéjvágyát bennem csillapította, a másik kettő csak állt mellettem és szurkolt neki, néha leköpdösve, hogy tudjam hol a helyem. S amint véget ért egész alsó testemet érintő, belülről szinte elviselhetetlen húsomat szaggató, hasogató kegyetlenség, megismerhettem cipőik orrát, s ökleik keménységét is.
“Csak éljem túl…nagy levegő, na még egy..” Ez, s ilyen gondolatok jártak fejemben, miközben záporoztak az ütések. S egyszerre minden véget ért. Ott feküdtem meggyalázva, vérben, nyálban és más testi nedvekben úszva a sikátor kövén. Lassan összeszedvén magam elindultam haza a szoba-konyhás komfort nélküli bérház hátsó lakásába.
Már négy év telt el a szörnyű este óta. Fiam a lavórban fürdik, a vacsora az asztalon, megterítve, én a maradék mosást végzem a teknőben, amikor alig józanul férjem belép az ajtón. A bűn gyümölcsére rá sem néz, éppen elég, hogy enni ad neki…hozzám lépve már mellemet szorongatja, szoknyámat emelgeti. Hiába kérem, a gyerek előtt ne…óvatosan hátrálva elérek a szoba ajtóig, hol hanyatt lökve az ágyon rám mászik. Nem vesződik sokat, én pedig hagyom magam, hamarabb szabaduljak..mai penitenciájával végezvén felhúzza a sliccet nadrágján, s kimegy enni. Én rendbe szedem magam, szoknyám megigazítom, s megtörölgetve, felöltöztetve lefektetem fiamat, majd befejezem a munkát. Így megy ez nálunk. Olyannyira gyakori, amilyen gyakran iszik. Józanul sosem bántana, nem emel rám kezet, férfiként pedig nem is közelít. Ám már ritkán tiszta. Könnyebben viseli feleségének szégyenét az alkohol segítségével. Egy este úgy döntök, elég. Mindent elrendezve, hogy ne tűnjön fel semmi, csak pár dolgot összeszedve elszökünk fiammal. A szomszéd nagyváros hivatalába tartunk segítséget kérni.
Miközben szobáról-szobára járva az illetékest keressük, egy magas, szőke tiszt lép hozzánk. Megkérdezi miben segíthet, majd a megfelelő emberhez vezet bennünket. A szobából kilépve ott vár, s többé nem is tágít mellőlünk. Szépen lassan magához költöztet egy csodaszép, hatalmas kertes házba.
Tenyerén hordoz, fiamat sajátjaként szereti, s kék szemű, szőke angyalfürtös kislányunknak ő maga épít játszóteret. Elfogadom szerelmét, életét, ám sajátomat mélabúval, apatikusan élem. Csodálatos, irigylésre méltó helyzetünket nem tudom értékelni. Ő cseppet sem szégyelli elvált, bűnben fogant asszonyát, sőt. Rajongva, büszkén emeli tekintetét rám. Akár boldog is lehetnék…
Haldoklik…ágya mellett ülve kezét fogom, könnyem szaporán hullik. Gyarló szívem minden tehetségével szeretem, de szerelmes sosem lettem már…Közömbössé, érzéketlenné tett a csodára, boldogságra az élet. Utolsó erejét összeszedve rám néz, s azt mondja: Bocsáss meg nekem! Bocsáss meg, hogy sosem tudtalak boldoggá tenni, nem tudtam teljes életet adni! Hangom elcsuklik, zokogva súgom neki: Szerettelek nem a te hibád!
Hát rajtam a sor. Elérkezett evilági utam utolsó része nekem is. Balomon csodálatos fiam és családja, jobbomon lányom ül. Szép sorban búcsúznak tőlem. Nincs dráma, nincs fogadkozás, agyamon csak egyetlen gondolat fut át: majd legközelebb…majd akkor észreveszek és értékelek minden apró, a legkisebb csodát…S a következő lélek-zet már odaát talál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: