
Amikor leveszem a cipőmet, lábujjhegyre emelkedek, és leheletnyi lélekillatba burkolódzva megérkezem Abba a Szobába. Abba, amelyik csak kettőnké, mely kettőnk legfinomabb, már lepárlott eszenciájának keveréke. Akkor leülök, s várok. Várok Rád. Türelmesen, könnyed, finom mozdulatokkal táncolni kezdek. Először csak belülről mozdulok, lelkem rezdül a dallamra. Sejtjeim egyenként veszik fel a ritmust, s kezdik el táncukat….
Tovább »