Az okosok…

..okosodom..egyre csak okosodom a rengeteg tanácstól miket a neten lehet olvasni. Mert mindegyik kizárólagos igazságnak tartja mondandóját, és csak úgy működik minden ahogyan ő mondja. Ó én is jártam ebben a cipőben. Csak az évek során rájöttem valamire. Ha én magam nem ismerem magamat és nem tudom mit akarok, akkor honnan fogom tudni, hogy mi a jó  nekem, pláne, valaki másnak? Hisz mást töredék annyira sem ismerhetek mint saját magamat…de lehet, hogy tévedek, hiszen ez bármikor benne van.

Mindenki meg akarja mondani, sőt meg is mondja a tutit. Bárkinek, bárhol,  bármiről…elolvasom, meghallgatom, megnézem. Aztán utánanézek mennyire tud számomra hiteles lenni. Mert mindannyian úton vagyunk és mindannyian tanulunk. Tehát nem biztos, hogy most éppen már megvalósította amit mond. De legalább törekszik rá? Tud felmutatni valamit abból amiről ír, beszél, tanít? Mit akar a férfi? Mit akar a nő? Hogyan kell szeretni? Kinek, mikor jó? Kinek, hogyan jó? És még sorolhatnám a rengeteg felkapott témát, mert ez olyan divatos manapság. A férfiak nem szeretik az erős nőket. A férfiak nem szeretik a gyenge nőket. A férfiak szeretik-e a nőket?….Ezt egy nő honnan tudja olyan piszok biztosan? Egy férfi honnan tudja olyan beton tutira, hogy mit akar a nő? Mi a jó a nőnek?

Csak és kizárólag arról tudok nyilatkozni, hogy én, személy szerint mit akarok. Feltéve, ha tudom. Tehát, ha tisztában vagyok önmagammal, és azzal, hogy ki is vagyok, honnan, hová tartok, mi a célom?

Igen, erős nő vagyok. Talán nagyon is, hiszen az élet rákényszerített. De mit jelent, hogy erős? Hogy akaratos?-igen. Hogy határozott?-igen. Hogy tudom, mit akarok?-igen. Hogy be tudok csavarni egy  villanykörtét?-igen. Hogy ha kell, felhúzok egy betonfalat?-igen. De az erőmben ott a nő is. Hogy ha kell, olyan lágy vagyok, mint egy falat kenyér. Hogy kedves, mosolygós és finom vagyok. Hogy amikor kell, meg tudom kérni a férfit, hogy segítsen. Hogy körbeölelem nyugalommal és szerelemmel. Hogy Rá merem bízni magam, hogy tudom, ha Ő ott van mellettem, nekem nem muszáj mindent megoldanom, de Ő nem fog megsértődni, ha éppen megteszem.

Mert Ő a Számomra megfelelő Férfi. Aki egyetlen pillantásával eléri, hogy igazi Nő legyek. Aki odaadó, csendes, finom és befogadó., ugyanakkor csábító nőstény ha kell, vagy szerető anya. Nem kell ehhez a hangerejét használnia, elég az, hogy maximálisan tisztelem azért, mert tudja mit akar. Van kiállása és határozott véleménye, amit nem fél használni, ugyanakkor kíváncsi az én gondolataimra és érzéseimre is, majd ezeket összevetve dönt és cselekszik.  Felvállalja a döntése eredményét, következményét is. Ez Számomra tiszteletreméltó.

Ez a férfi intelligens és így egyetlen mozdulatával és rezzenésével eléri, hogy Nő legyek. Karjaiban otthon vagyok, megérkezem és bár a szabadság gyermekeként mindig távolodom, csak Hozzá akarok visszajönni és Nála megpihenni. S ha Ő akar menni én engedem és visszavárom. 

Bár én vagyok a Királynő, de Ő a Király.
Igen erős vagyok, mert merek gyenge lenni. Mert akkor is tudok szívből nevetni amikor más sír. Mert tudom, messze nem vagyok tökéletes, de felvállalom a hibáimat.. Igen, ehhez erős férfi kell. De mitől erős egy nő vagy egy férfi? Ezt meg kell határozni? Úgy gondolom minden zsáknak megvan a foltja.

Mindent csak magunkon keresztül látunk és értékelünk, így az objektív dolgok is szubjektívvé válnak valamelyest…Mi értelme játszani, álarcokat hordani? Hosszú távon kiesünk a szerepünkből, s akkor a másik csak áll tátott szájjal, hogy hol az ő eddigi szerelme? De a meztelenséghez önismeret kell és bátorság. Bátorság felvállalni saját magunk hibáit, elesettségét és gyengeségeit. Mert lehet, hogy valakinek az jelenti éppen az erőt.

Sosem leszek törékeny, gyenge és elesett lányka…nem is akarok. De miért is kellene?