Rejtőzködtél…nem akartad, hogy bárki is észrevegyen, megtudja létedet. Óvatosan, ügyesen bújtál meg rejtekedben, s ott fejlődtél percről-percre, napról-napra egyre jobban. Úgy jöttél közénk, hogy tudtad, mennyire szeretnélek, de mennyire félek Tőled. Attól féltem, ha megérkezel, hazug leszek…újra és újra csak hazug. Meghazudtolom önmagam és másokat egyaránt. Ezért rejtőzködtél…még előlem is eltitkoltad létedet…ó milyen hálás vagyok… Tovább »
Magamba rejtettelek…
Rejtőzködtél…nem akartad, hogy bárki is észrevegyen, megtudja létedet. Óvatosan, ügyesen bújtál meg rejtekedben, s ott fejlődtél percről-percre, napról-napra egyre jobban. Úgy jöttél közénk, hogy tudtad, mennyire szeretnélek, de mennyire félek Tőled. Attól féltem, ha megérkezel, hazug leszek…újra és újra csak hazug. Meghazudtolom önmagam és másokat egyaránt. Ezért rejtőzködtél…még előlem is eltitkoltad létedet…ó milyen hálás vagyok… Tovább »
Mindig változik az életünk. Vannak kisebb és nagyobb fordulatok, melyeket könnyebben és nehezebben élünk meg, de folyamatosan döntések és ezáltal változások kereszttüzében vagyunk. Amikor gyökeresebb, életmódunkat, filozófiánkat vagy életterünket érinti a változás, óhatatlan, hogy szociális interakcióink is megváltoznak. Másképpen kezdünk el kommunikálni, viselkedni, más lesz a megjelenésünk, s ez hozza magával, hogy akár teljesen kicserélődnek… 
Igyekeztem, nagyon igyekeztem. Ki is töröltelek Benneteket az életemből, mindenhonnan. Az összes fényképet, emléket és mindent ami veletek kapcsolatos. Nagyon igyekeztem, hogy örökre eltűnjetek. De, ahogyan az első találkozás első perce eldöntötte, hogy mi hárman egymáshoz tartozunk, úgy ma este rájöttem, sosem tudtalak elengedni Benneteket… Most sírok…zokogok, és a szívem darabokban van, össze-vissza kalapál. Tudjátok,… 