Rejtőzködtél…nem akartad, hogy bárki is észrevegyen, megtudja létedet. Óvatosan, ügyesen bújtál meg rejtekedben, s ott fejlődtél percről-percre, napról-napra egyre jobban. Úgy jöttél közénk, hogy tudtad, mennyire szeretnélek, de mennyire félek Tőled. Attól féltem, ha megérkezel, hazug leszek…újra és újra csak hazug. Meghazudtolom önmagam és másokat egyaránt. Ezért rejtőzködtél…még előlem is eltitkoltad létedet…ó milyen hálás vagyok ezért!
Majd mikor megtudtad, hogy nem vár kihez érkeznél, szomorú lettél. Fogalmam nincs mit érezhettél, mekkora bánatot okozhatott ez neked. Sajnálom, bár én ez ellen nem tehettem. S úgy döntöttél, hogy mégsem érkezel meg közénk, nem hozod mosolyod ebbe a téridőbe ezen a síkon. Pedig figyelhettem volna rád, hiszen már előtte bejelentetted jöttödet. Tudtam, mégsem vettem észre. Így azt sem, amikor meggondoltad magad. De mélyen, ott legbelül éreztelek, s magamba rejtettelek, el nem engedtelek többé. Bocsáss meg nekem kérlek!
Olyan köteléket teremtettél, melyet elszakítani magától nem lehet. Évekig szívemben rejtegettelek. S közben bárkinek, aki közeledett felém, versenyeznie kellett veled, úgy, hogy még csak nem is sejtettem. Itt volt az ideje, hogy a többiekkel együtt Téged is elengedjelek! A legmélyebb, legerősebb félelmem testesítetted meg. Köszönöm, hogy végül megismerhettelek! Angyal voltál, Angyal lettél, hát Isten veled! Neked, az Angyalok között a helyed! <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: