Kalandozások …6…születés és halál összjátéka…

Anyám születésemkor hagyta itt ezt a világot. Nem volt más, mint egy gazdatest a fejlődésemhez, s mikor kibújtam, végleg feladta az életet. Nem akartam jönni, így hátat fordítva a világnak szétrepesztettem őt, ki ezt a fájdalmat már nem bírta. Két bátyám és én apánkkal maradtunk, ki csendes szeretetével nevelt  bennünket, majd négyéves koromban újranősült.

Nevelőanyám kedves volt, de cseppet sem női minta, bár született még három öcsém és egy húgom. Szinte eseménytelenül telt el jó néhány év. Tizenegy-két éves koromban, mivel már túl nehéz volt tartani bennünket- s egy lány, ha nem kap jó partit csak kolonc otthon-szolgálónak adtak, hisz fizettek is értem. 

Hogy nőből vagyok, az uraságok fura tekintetéből, majd az úgynevezett véletlen érintésekből- melyek mellemnek, vagy faromnak szóltak-jöttem csak rá. Már huszonéves voltam, mikor az úr szemet vetett rám és használni kezdett. Nem panaszkodhattam, nem volt durva és megalázó, még undorító  sem. Szeretett engem. Mégis volt ebben az egészben valami nagyon alantas. Hisz ő az úr volt, én a cseléd, s ez nem változhat meg. 

Évek teltek el így, mígnem ma reggel piacra menet itt találtam magam kínok között a falnak támaszkodva. Rettentő görcsök között levegőt alig kapok. Jobb volna meghalni. Hiszen ha meg is marad, elveszik tőlem, az úr “fattya” szintén csak szolgáló lehet. S ha megszülöm, ugyan mi lesz? Jön a következő, s majd azt is elveszik. Hány fájdalmas válást kell még átélnem ebben az életben? Jobb lenne meghalni mint anyám. Utána már rendben van minden. De nem…csak nyilall, fáj, görcsöl. Majd világra bújik…a hallott gyermek…

Míg a méhlepényt nyomom, szinte sokkos állapotban gondolom, jobb is így. Nem kell átélnie a megfosztottság érzését anyai,apai szeretettől, melegségtől, biztonságtól. Nekem nincs vágyakozó fájdalom gyermekem ölelő karjai után. Felszedem Őt a kockakőről, majd elindulok vele az orvoshoz. Az rendbe tesz, megvizsgál, a gyermeket elviszik temetni. Én  visszamegyek dolgozni. Jobb is így…vigasztalom magam. Többé nem esem teherbe. Az úr sem nagyon kíván meg. Eseménytelen életem ezen csepp epizód után újra folytatódik. 

Egyedül öregszem meg, konyhalányként. A halál is így talál. Egyetlen szépség ez életemben apám csendes szeretete volt. (Kibaszott geci egy élet…hogyan is lehet ez?) Az életben két dolog biztos…hogy ha megszülettél, a halál is megtalál….