Saját álmaidat éled?

Ma már többedszer futok bele egy filmrészletbe. A film címe: Egek ura. Több hozzászólást elolvastam, jó néhányan fikázták is a filmet. Nem igazán értem a miértjét. Számomra nagyon elgondolkodtató volt. Olyan kérdéseket feszeget, mint emberség, emberiesség, lehetőségek, álmok, csalódások és még sorolhatnám. Legerősebben az fogott meg, hogy vajon mennyire vagyunk képesek felismerni a lehetőségeket az életünkben? Vajon hány felbukkanó megoldás mellett megyünk el, csak azért, mert szemellenzőt hordunk, és nem vagyunk hajlandóak megadni magunkat az áramlásnak? Mert kitűzünk magunk elé egy célt, és nem vagyunk képesek elengedni a gyeplőt. Holott ott fenn, lehet, hogy sokkal jobbat tartogatnak nekünk. S amikor elérjük a célunkat, jön a mélységes csalódás, mert a valódi, igazi, mély belső vágyunkat elnyomtuk félelmünkben, és azzal mentegetőzünk, hogy körülöttünk úgyis mindenkinek szar, akkor mi miért álljunk be a sorba? Eszünkbe sem jut, hogy a körülöttünk élő emberek nagy része sem a saját álmait éli, hanem a megszokás, a megfeleléskényszer szülte megoldásokat fogadják el ők is. 

Vajon mi kell ahhoz, hogy felébredjünk? Nekünk ki, vagy mi az Ébresztő? Egy munkahelyi elbocsájtás, egy betegség, egy haláleset, vagy egy szerelmi csalódás? És vajon vagyunk-e elég merészek ahhoz, hogy ha ez megtörténik, akkor éljünk a lehetőséggel, és meglépjük amit szeretnénk, vagy megalkudva a sorsunkkal visszasüppedünk eddigi életünk sivár mindennapjaiba, melynek forgatókönyvét még csak nem is mi írjuk?

Szóval számomra elgondolkodtató volt, nem is kicsit. Fogalmam nincs hogyan maradt ki az elmúlt évek során ez a film…örülök, hogy most megnéztem, mert sok dologban megerősített…Bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének elgondolkodni ezeken a kérdéseken, színes példákon keresztül.