Talán tévedtem…

Amikor igazam van…akkor igazam van. Biztos vagyok magamban, tévedhetetlennek képzelem magam, és minden erőmmel azon vagyok, hogy meggyőzzem azt a magam igazáról, aki nem ért velem egyet. Úúúúú de sokáig voltam az igazság harcosa. Foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, amit gondoltam. Mindig több oldalról alá tudtam támasztani véleményemet. Mert aki amit keres, azt talál…S ha ne adj Isten bebizonyosodott, hogy mégsem volt igazam, megsértődtem.

Hosszú évek, egy nagy erejű és tanító jellegű párkapcsolat, és millió pofára esés, illetve tapasztalás kellett ahhoz, hogy rájöjjek: mindenkinek saját szűrője van. Mindenki, mindent a saját csomagján keresztül, önmagán át ítél vagy nem ítél meg. Megesett, hogy hárman állítottunk valamit, aminek tanúi voltunk, a negyedik mégis azt mondta, hogy az nem igaz. De fordítva is megtörtént már, hogy én mondtam azt másik két embernek, hogy mindketten rosszul emlékeznek…Nagyon nagy utat tettem meg odáig, hogy ne akarjak már győzködni. Hiszen ha valaki nem tudja úgy látni a dolgokat, ahogyan én, az nem a rosszindulat, vagy a tudatlansága miatt van, hanem amiatt, hogy máshonnan jövünk, máshová tartunk, és más a puttonyunk, amit magunkkal cipelünk. Ennél fogva sosem lesz azonos szűrőnk.

Minél inkább elfogadom ezt a helyzetet, annál inkább látom saját korlátaimat is. Hiszen, ha valaki egyetért velem, az bizony legyezgeti az önérzetemet…ha pedig nem, az még sokszor rosszul esik. Na ez az, ami már nem mindig igaz 🙂 És ezért végtelenül hálás vagyok. Mert az esetek többségében én, az igazság nagy szószólója csendben tudok maradni, és meg tudom őrizni a belső egyensúlyt. Jó dolog, ha egyetért velem valaki, de sokkal jobban foglalkoztat, ha nem. Mert akkor elkezdem feltérképezni az ő nézőpontját, ami már okozott nálam erős paradigmaváltást is. Ezáltal megváltozott a véleményem arról a dologról. Sőt, az is előferdült, hogy egy harmadik nézőpontot vettem fel, és egy új megoldását találtam a dolognak, más oldalát ismertem meg a helyzetnek. Találtam két videót, ami nekem nagyon tetszett. Az első  elmagyarázza, mi történhet, ha ragaszkodunk saját igazunkhoz, és hogyan lehet kilépni ebből a gondolkodásmódból –> kíváncsisággal 😉

A másik pedig nagyon  szépen bemutatja, hogy bár mindannyian ugyanazt nézzük, mindannyian tévedünk is…hiszen elképzelünk valamit, gyártunk egy sztorit, de  a valóságban egyáltalán nem az történik…

A magam részéről nagyon örülök, hogy kénytelen voltam nézőpontokat váltani, még ha nagy fájdalmak árán is. Mert így utólag látva, sok dologtól fosztottam meg magam, amit kár lett volna nem megismerni, akár személyekről, akár tárgyakról, vagy helyzetekről van szó. 

Pár napja azt mondta nekem a keresztlányom: “Keresztanyu te nem is olyan vagy, mint ahogyan azt éveken keresztül gondoltuk!” Ő egy nagyon bölcs fiatal hölgy. Mert már fiatalsága minden önérzetével együtt képes arra, hogy véleményt változtasson, belássa, ha valamiben tévedett, és éppenséggel hangot is adjon neki. Persze a fenti mondata elfogultság…mert akit megismerünk és szeretünk, azt úgyis másként látjuk, mint amilyen a valóságban 😉  😉

Richard Bach után szabadon…

…és minden amit itt leírtam, lehet tévedés is…:D