Tükröd vagyok…

Mindegy mi az, amit szeretsz vagy gyűlölsz magadban…a veled szembe jövő világ letükrözi azt. Az élet egy igazi határmezsgye. Helyes, helytelen, jó, rossz, szép és ronda, kedves és utálatos. Minden egyes pillanatban egy cérnavékony mezsgyén lépkedünk, ahol elég egyetlen pici kis szellő, amely megbillent, ha nem vagy elég stabil önmagadban. S talán észre sem veszed, hogy egy másik oldalra kerültél. Oda, ahová nem akartál. De minden hat rád. A tudatalattid mindent rögzít, s ami a fő vezérfonal, az megjelenik veled szemben, hogy figyelmeztessen. Eléd tárja, amiből legtöbb van benned jelen esetben. 

Ha tudat alatt meg vagy győződve róla, hogy nem vagy elég jó, ha ezt tapasztaltad életed legnagyobb időszakában,akkor ez megjelenik körülötted. Hiába kerülsz új helyzetbe, hiába kerül melléd új társ, hiába mész új munkahelyre, újra és újra be fogod bizonyítani, hogy nem  vagy elég jó. Meg fogod teremteni azokat a szituációkat, amelyek vissza fogják neked igazolni, hogy te tényleg nem vagy megfelelő. És ha idekerülsz, nincs az az ember és az a helyzet, amely be tudná bizonyítani neked az ellenkezőjét. S bár alapvetően jó ember vagy, kedves, mosolygós és segítőkész, mégis, semmi nem lesz jó amit teszel és nem érted miért van ez. 

De bizony ami körülötted megjelenik, az bizony benned van. Lehet tiltakozni ellene, de teljességgel felesleges. Nekem is megvannak a magam tükrei. Néha mintha én magam lennék Don Quijote a szélmalmokkal való harc közepén. Néha olyan dolgokkal szembesülök, amiket nagyon nem tudok hová tenni. Aztán szépen lassan megjelennek az okok, a miértek, s néha még a megoldások is. 

Tükröd vagyok, ahogyan az egész világ. Ha látod a jónak egy részét magadban, azt a részét bennem is észre fogod venni. De ugyanazt a rosszat is. S lehet, hogy akár mindkettőt egyszerre. Ilyen a világ, önmagunk elől nem futhatunk el. Kérdés, hogy melyiket akarjuk inkább megélni…hogy mit szeretünk jobban: ha mosolyog ránk a tükör, vagy ha nem. A magam részéről az előzőre szavazok 🙂 Jó régóta takarítom a nem tetsző dolgokat magamból. S hogy meddig tart? Nem tudom…neked csak két évig, nekem húszig…ki tudhatja. Az is lehet, hogy örökké…hiszen az önismeret, önmegvalósítás csak addig opcionális, míg el nem kezdjük. Ezt is nehéz megemészteni…

Nem vagyok sem megvilágosodott, sem tökéletes, sem hibátlan. Csak a szeretet tehet azzá. Önmagam szeretete, és Önmagad szeretete. 

S a törekvés…arra, hogy jobb legyek. Mert a jónál nincsen jobb. S mert a jónál is mindig van jobb. Csak attól függ, honnan nézzük. Hogy honnan akarod nézni…:)