Jócskán benne járunk az őszben, lassan a tél is megérkezik…Ahogyan jobban csukjuk az ablakokat, én magam is jobban, erősebben záródom. Jobban szeretek egy bögre tea mellett itthon ülni és filmet nézni, vagy elfoglalni magam bármilyen házimunkával, mint kimenni az esős, őszi, hideg időbe. Készülök a télre. A télre, ami nekem mindig lehangoltságot és befelé tekintést, számvetést hoz. Amikor amúgy is kevésbé szeretek kinn lenni, több időm marad arra, hogy visszapillantsak az előző, eltelt időszakra, számvetést készítsek önmagammal, tetteimmel, kapcsolataimmal.
A nyár olyan rengeteg változást és próbát, feladatot hozott, hogy nem győztem a fejem kapkodni. Folyamatos változások történnek életem minden területén. Kora tavasszal megjött a Férfi, ki újra felteszi a cseresznyét a tortámon lévő habra, akivel öröm együtt lenni, sírni és nevetni. S aki természetesen hozott az életembe nagyon sok megoldandó feladatot. Türelemre, toleranciára, még nagyobb elfogadásra tanít, s arra, hogy mindig van mit fejlesszek magamon. Elképzelni sem tudom, hogy Ő vajon mennyi feladatot kap velem, hiszen mint egy tornádó, jöttem, láttam, győztem és felforgattam addigi megszokott életét, de nem kicsit. Átrendezte az élet mindkettőnk komfortzónáját rendesen.
Addigi imádott munkahelyemtől búcsút vettem, hiszen rájöttem, már nincs ott helyem. Nagyon nehéz volt és megviselt. Olyan embereket hagytam magam mögött, akiket nagyon szeretek, de már nem a mindennapjaim részei.
Természetesen újabb útitársaktól vettem búcsút, vagy éppen fordítva történt, más búcsúzott el tőlem. Ezek a dolgok engem rendszeresen megviselnek, hiszen ragaszkodó típus vagyok, szenvedélyes természetemből adódóan. Ha valakit megszeretek, bár elengedem, nehezen dolgozom fel távozását. Rájöttem, hiába a vér, ha nem egy csoportba tartozol velük…S van olyan kötelék, mely akkor sem elszakítható, ha sodronyvágóval állsz neki, mert a vér kötelez…
Újabb és újabb információk köszönnek be hozzám önmagamról, s nem győzöm kapkodni a fejem. Van olyan mely tetszik, nagyon is, s van, amelyiket legszívesebben letagadnék magam és mások előtt is, mégsem teszem. Üdvözlöm, megköszönöm, hogy rávilágít árnyékomra előtérbe helyezve kicsinységemet, törékenységemet, sérülékenységemet, ezzel együtt negatív énemet.
Itt az ideje az újabb számvetéseknek…
Itt az ideje a télnek…
Itt az ideje a szeretésnek. Az igazi, őszinte, belső megértésnek.
🙂 Talán sikerül már egyre nyugodtabban és türelmesebben lereagálni a dolgokat.
Mindenesetre én nagyon igyekszem,köszönöm!
Nagy ölelésem.
Eruska! Örülök neked, igen változások folyamatosan vannak és nem egyformán reagálunk sem a pozitívumra, sem a negatívumra. De azért bármilyen hatás ér, csak nyugodtan megfontoltan dönts az elfogadásról is és az elutasításról is. Sikeres elmélkedést kívánok neked, magunknak meg azt, hogy konklúzióidat olvashassuk. Ölellek kedves!