Hol vagyok?

Amindenit, de régen jártam itt! Hiányzott már az írás, de sehogyan sem tudtam beilleszteni a mindennapjaim sűrűjébe. Ahogyan megszokhattam már, nekem nem kicsit szokott változni az életem. Amikor változik, na akkor aztán fenekestül 😀

2017-ben rám talált újra a szerelem, mely hozott rengeteg nagyon jó, de sok nagyon nehéz és rossz dolgot is. Remélem, hogy mivel mi a nehézségek leküzdésével és megoldásával kezdtük az első pillanattól, későbbiekben a jobb és könnyedebb dolgok lesznek fölényben. Mindketten nagyon megérdemelnénk már, de azt mondják, Isten csak a legjobb katonáinak tartogatja a legnehezebb feladatokat. Azt hiszem nagyon hű és kitűnő harcosai vagyunk. 

Szóval múlt év novemberében egyetlen hét alatt eldőlt, hogy elköltözünk.  Terveztük mi, de nem így, nem most, és …

Még agglomerációnak számít, de nekem ez nagyon-nagy változás volt. Feladtam mindent…aki ismer, az tudja, hogy ez mit jelent. Most nem szeretném részletezni. A lényeg, hogy már ki tudja hányadszor volt snitt a filmem alatt, és kezdődött újra a felvétel. Nehezen élem meg. Rengeteg félelem és gát van bennem, bármennyire is vágytam rá, akárhogyan is szerettem volna, hiszen jól látom az előttünk álló akadályokat, nehézségeket. De csodálatos helyen élünk. 

        Itthon vagyok…

Itt a szinte semmi közepén újra érzem, hogy élek. Hogy vannak csodák, és én magam is egy Csoda vagyok. Ugyanakkor még keresem újra azt a Csodát, mert  csak néha csillan meg a fénylő hó felszínén, amikor a nap sugarai arcomra szóródnak, és visszaverődnek. Egész életemben újra arra az érzésre vágytam, ami gyerekkoromban enyém lehetett. Erdő mellett, nyugalomban, csendben, Istennel körbeölelt térben élni. Most megkaptam. A Kedvesem a legjobb ember a világon! Megadta ezt nekem. Lehet, hogy nehéz, hogy mindennapi küzdés, de a miénk. A fák, az erdő, az állatok, a világ…a tiszta szeretet. <3

Köszönöm!