Áldozat…

Azt gondolom, elég speciális ez az év. Igen, ez az év…mert a teljes év erről fog szólni. Hogy miről? Egy átalakulásról. Arról, hogy mennyire értjük meg, hogy idő van. Itt az idő egy kicsit lecsendesedni, megvizsgálni az életünket globális szinten. Mert meggyőződésem, hogy az utolsó figyelmeztetéseket kapjuk, hogy nem jó irányba tartunk. Most eltekintenék attól, hogy mennyire történt a vírus elterjedése szándékosan, vagy véletlenül, stb…nem vagyok nagy híve az összeesküvés elméleteknek. Abban azonban teljes meggyőződéssel hiszek, hogy semmi nincs véletlenül. 

Mindig, minden történésnek oka van, sokszor csak utólag, néha több év távlatából értjük meg az összefüggéseket. És nagyon gyakran nem is kell értenünk, mert a lényeg azon van, hogy hogyan cselekszünk. Ahhoz, hogy értsük a nagy egész tervet, véleményem szerint túl kicsik és ehhez mérten viszont túl egósok vagyunk. Állandóan agyalunk ahelyett, hogy éreznénk, hogy bíznánk, s ebből kifolyólag tudnánk, hogy mit tegyünk. Mi meg akarjuk szabni a világ folyását, mindenről tudni akarunk, mindent felügyeletünk alatt akarunk tartani. És látjuk, mit értünk el vele…

Kivágjuk magunk alatt az utolsó fát, divatra, haszonszerzésre fordítjuk az utolsó csepp vizet, felzabáljuk az utolsó állatokat, s ezzel egyetemben elhasználjuk az utolsó lélegzetnyi levegőt. Kiírtjuk önmagunkat. Tudom, sokaknak nem tetszik amit írok, amit mondok. Mert sosem kertelek. Nem baj, mindenkinek szabad választása van, hogy mit gondol, hisz és cselekszik. De most, ezen a Húsvéton lehetőséget kaptunk, hogy meghozzuk saját Áldozatunkat, ahogyan Jézus is meghozta értünk a sajátját ott fenn a kereszten. Lehetőséget kaptunk, hogy újratervezzünk, hogy magunkba nézzünk, hogy változtassunk. Nem kell rögtön nagy dolgokra gondolni. Először elég, ahogyan a kijárási korlátozás van, egyszerűen több időt tölteni szeretteinkkel. Nem a telefonunkkal, gépünkkel, hanem szeretteinkkel. Jobban odafigyelni, hogy számukra mi a fontos. Arra, hogy ami számukra fontos, fontos-e nekünk is. Hogy mi működik az életünkben és mi nem. Észrevenni, hogy milyen csodás dolgokkal is el lehet tölteni otthon az időt, hogy mennyivel kisebb ráfordítással is képesek vagyunk örömben, szeretetben élni. Mert irgalmi, kegyelmi állapotban vagyunk. 

Ennél nagyobb lehetőséget nem kaphatunk a Fentiektől, mint azt, hogy figyelhetünk magunkra, a körülöttünk élőkre, szeretteinkre. Sőt, nem hogy figyelhetünk, hanem figyelnünk kell! Ahhoz, hogy a kegyelem beteljesüljön, figyelnünk kell! Hogy ne csak áldozatot hozzunk, de a Feltámadást is megkapjuk. Hogy valóban áldozzunk…önmagunknak, másoknak, az egész világnak, de legfőképpen a Szeretetnek. 

Kívánom, hogy Mindenkinek áldott Ünnepe legyen!