Kereszteződések, választások, döntések

…megállt az ajtóban. Mezítláb volt, s egyetlen ruhadarab rajta a napfényben áttetsző lepedő, melyet csak úgy magára kapott.  Egyik lábát rá jellemző módon lábujjhegyen megtámasztotta, sarkát másik bokájának döntötte. Nekidőlt az ajtófélfának és nézte, nézte a messze elterülő lankákat a kert végében. Mennyire vágyott erre. Egészen pici Panka-kora óta. Hogy amikor reggel a napfény megcirógatva… Tovább »

Főzz! De főzd bele az ételbe az összes szeretetet, amit az iránt érzel, akit majd megetetsz vele! Mossál! De oly finoman fogd meg a ruhát és teregess, mintha csak újszülött csecsemődre adnád fel azt, hogy érintésed nyomán bizsergés maradjon abban, ki majd magára ölti! Takaríts! De olyan figyelemmel tedd, hogy a tisztaság szívedből költözzön lakásodba… Tovább »

…megyek…csak megyek előre az ismeretlen felé…Keresek és kutatok, néha meg sem tudom mondani, hogy mit akarok fellelni. Lankadatlan töröm az utat a lélek legeldugottabb bugyraiban. Merre van az arra? Arccal melyik irányba? Vajon megtalálom-e amit keresek, s ha nem, mi az, amit meglelek helyette? Képes vagyok-e a múltra emlékeztető apró-cseprő, elém bukkanó emlék- és pillanattöredékeket… Tovább »

Építgeted, szeretgeted. Segítséget kérsz…Az egyik kéz simogatja, a másik egyengeti, formálja. Ketten ébresztgetitek, lehelgetitek, növesztitek. Ha elbillen, akkor valamelyik kéz utána nyúl, és segít neki visszabillenni. Stabilizáljátok, gyökereztetitek. Kiégetitek, melegen tartjátok, és igazán kedvesen, figyelemmel bántok vele. Sokáig formálódik, amíg mindkét kéz úgy nem érzi, hogy tökéletes és fix, egyszerűen gyönyörű. Csodáljátok és gyönyörködtök benne,… Tovább »

Csak úgy lehet, hogy csinálod. Akarattal, vággyal, gondolattal, érzelemmel. Valamit létrehozni csak akkor, ha vágysz rá…vágysz rá olyan erősen, hogy képes vagy meghalni érte…csak úgy érdemes.  Nem lehet kicsit élni, nem lehet kicsit szeretni, nem lehet kicsit szexelni, nem lehet kicsit bármit is teremteni. Szerintem bármit, amit teszek, csakis csinálni lehet. Se nem kicsit, se… Tovább »

Mennyire figyelsz a jelekre? Most nem csak a hatodik érzéket értem ezalatt, hanem bizonyos jövőbelátást is. Történt-e már veled, hogy kaptál valamiféle jelet, de nem figyeltél rá, és utólag kiderült, hogy nagyon is kellett volna figyelned? Szoktál-e hallani, látni, érzékelni olyan dolgokat, amiket más éppen nem, és valahol legbelül tudod, hogy ezek Neked szólnak, mégis… Tovább »

Karácsony van. Beigli illata száll az utcákon át, enyhe szellő viszi tova. Kivilágított ablakok előtt elhaladva porcelán és evőeszközök csörgése hallatszik, miközben gyermekek vidám kacaja adja az alaphangot.  Karácsony van. Üres a hűtő, a tűzhelyen egyetlen fazék. Benne köménymagos leves, két tojással sűrítve. A szobában a parkból felhozott fenyőgally, papírból kivágott figurákkal díszítve. A gyermek,… Tovább »

A család után a legritkább és legnagyobb kincs a világon. Mert a barátok azok, kiket mi választunk magunk mellé, vagy akik bennünket választanak. Megmutatja, milyenek vagyunk mi. Mintha csak tükörbe néznénk, hiszen nem tudunk a másikban olyat meglátni, mely dolog bennünk ne lenne meg. Valamelyik énünk bennük nyilvánul meg, még akkor is, ha azt hisszük,… Tovább »

Kapcsolódni kezdtem..elsősorban önmagammal. Azt hittem jól megy..a kapcsolódás..hát persze. Hiszen olyan jó vagyok! Annyira szuper csaj vagyok, mindenbe bele merek menni, elébe járulok a félelmeknek. Ide nekem az oroszlánt is, hadd szálljon csak inába a bátorsága !:) Ahha, juj de nagyon tuti vagyok! Ahogyan azt Móricka elképzeli.. Jöttek az új emberek, s én csak menekültem…. Tovább »

Hosszú volt az út. Töretlenül mentem, és rúgtam a kavicsokat. Csatlakoztam, de még nem kapcsolódtam. Majd úgy döntöttem, hogy elengedem ezt is. Na már megint ez a mostanság divatos hajcihő…meg a tükör szindróma. Hogy mit tükröz a külvilág számomra, s én mit adok vissza neki. Ááááá ehhez megint bátorság kellett. Először a cserbenhagyott, elbújt belső… Tovább »