Rossz érzések

Ha valaki, hát én igazán mindig arra törekszem, hogy jól érezzem magam. Persze hol jobban sikerül, hol kevésbé, most mégis a rossz érzésekről fogok írni. Mégpedig azért, mert a gyásznak mindig meg kell történnie, mindegy, hogy tárgyaktól, személyektől, tulajdonságoktól, vagy bármi mástól búcsúzunk. A gyász pedig rossz, kellemetlen érzésekkel jár általában. És ahhoz, hogy változni, változtatni tudjunk, bizony minden esetben el kell engedni valamiket, valakiket, vagy akár ezeket egyszerre is. Ám ahogyan az elfogadásnál is mondtam, hogy ahhoz, hogy változtatni tudjunk valamin, el kell fogadni, hogy az a valami van, így van ez a rossz érzésekkel, gondolatokkal is. Persze, értem én..a pozitív gondolkodás..hát persze. Ám ha nem dolgozod fel, nem veszed tudomásul a  rossz érzéseket, gondolatokat, hogyan fogod elengedni őket? Hiszen ehhez is el kell előbb fogadnod ezeket a dolgokat. Ugye az a fránya elfogadás???!

Tudomásul kell vennünk, hogy mindannyiunknak vannak rossz érzései, gondolatai. Szándékosan nem negatívként értékelem őket. Mostanában olyan divatos lett a pozitív és negatív jelzőkkel illetni a dolgokat. Már kicsit sok is belőlünk számomra! Tehát ott tartottam, hogy NAGYON FONTOS, HOGY TUDD MAGAD ROSSZUL ÉREZNI! Ahhoz, hogy a rossz érzésekkel kapcsolatos tapasztalások, majd fejlődések integrálódhassanak Benned, ahhoz meg kell élned őket. Le kell menni a bugyrokba, és átélni őket szőröstül-bőröstül. Minél inkább nem akarod megélni és megtapasztalni a velük járó állapotokat és tapasztalásokat, annál többet fognak veled szembe jönni, hogy vedd észre, meg kell tanulnod őket! Tudod, először csak homokot szór eléd a szél, majd jön a szélvihar a kövekkel és féltéglákkal, majd a tornádó felkapja a házad, és kirángatja alólad a talajt, ha nem veszed észre a jeleket. A rossz érzések, gondolatok mindig útjelző táblák, hogy nem a saját utadat járod, nem arra haladsz, amerre igazán kellene, irányt kell változtatnod. Ha tudnád, hányszor csúszott már ki a talaj a lábam alól…, talán el sem hinnéd. Igyekszem minden alkalommal egyre többet tanulni belőle, s bár jó tanuló vagyok, az iskolának közel sincs még vége. Valójában csak nemrégen kezdtem. Viszont ahhoz, hogy valóban megtanuld amit kell, megkaphasd ezeknek a viharoknak az ajándékait, a vihar utáni csendben igenis merülj el a rossz érzésekben! Persze itt most nem a benne való lubickolásra gondolok, hanem arra, hogy éld meg, át őket, és figyeld, hogy mit, hol érzel. Ezek az érzések el fogják neked mondani, meg fogják neked mutatni az új irányt, ha kellően figyelmes vagy. Arról nem beszélve, hogy mihelyt átéled őket, már nem lesz szükséged rájuk, s maguktól elmennek anélkül, hogy noszogatnod kellene őket. Nem véletlen, hogy egy jó nagy sírás, nevetés, üvöltés stb. mekkora megkönnyebbülést tud adni. S ha megkönnyebbültél, jöhetnek a szép, a kellemes, a jó érzések és gondolatok, hogy azokban már valóban lubickolva rátalálj a jó útra. 🙂

Ha jó tanuló vagy, akkor ugyan azzal a dologgal egyre kevesebb rossz tapasztalat jön újra veled szembe, s egyre több kellemes, jó érzést és gondolatot tudsz begyűjteni. Egyre többször tudod a számodra örömet okozó pillanatokat megélni, ezzel rajta tartani a fókuszt a jó irányba vezető úton! 😀 Mindig van lenn, és fenn, de rajtad múlik, hogy meddig tart a lenn, és meddig a fenn..mennyire kell újra és újra lemenni, illetve milyen könnyen tudsz újra felfelé indulni!

Csodás hétvégét Neked 🙂