Kísérők..

Az elmúlt időszak nagyon hű volt hozzám. Hű volt a gondolataimhoz, az elveimhez, az érzelmeimhez, s a tetteimhez is. Mint már írtam, igyekszem életemet a lehető legtisztábban élni. Persze tőlem telhetően, hiszen mindannyian csak törekedni tudunk a jobb és teljesebb élet felé, azt elérni nem kis feladat, és azt hiszem, nekem még jó néhány inkarnációm hátra van ehhez. A napokban több olyan helyzetben voltam, amikor tökéletesen letisztult érzésekkel tudtam dolgokat tudomásul venni, és megismerni. Hogy miért kezdtem a hűséggel? Mert nem csak az elmúlt napokról szól amit írok, hanem az elmúlt 37 évemről, az életemről, arról, ahogyan látom a világot, ahogyan élek. Nehéz ezt megfogalmazni még nekem is, aki nincs híján szókincsnek, aki könnyen ír, aki tudja a szavakat forgatni..Tehát akkor inkább belevágok a közepébe, mert lehetne körülírni így is, meg úgy is, de felesleges! Éppen ezért idézek egy pár mondatot egy embertől, akit vasárnap láttam és hallottam először, de tudom, nem utoljára. Ennél szebben még nem hallottam megfogalmazni azt, amit érzek a körülöttem élő Emberangyalokkal kapcsolatban.

“Az ember társas lény..micsoda banális megállapítás…ha egyedül kell töltenie az embernek az életidejét, akkor ez az élet furcsa módon meg nem történtté válik. Én azt hiszem, hogy valahogyan egymás létezésének vagyunk a tanúi, sorskísérői, társai és így lesz valahogy ez egy igazi teljesség..Ebből az együttlétből alakulnak aztán egészen különös és értékes dolgok..” Jakabovics Tibor

Ezek az értékes dolgok aztán lehetnek szerelmek, együttlétek, barátságok, futó összeborulások, majd családi kapcsolatok, vagy éppen fordított sorrendben.. mert a sorrend mindegy. A lényeg, hogy hogyan éljük meg őket. Úgy, hogy azok építőek és felemelőek legyenek egymás számára, vagy éppen inkább lenyomjuk, vagy lehúzzuk a körülöttünk élőket. Azt hiszem, hogy karácsony előtt már nem lesz eszmefuttatásom (:-) ), ezért most kell megírnom. Meg különben is, a hangok mondják, hogy itt az idő..:-))) Szeretek élni..szeretek úgy élni, ahogyan élek. És szeretem, hogy azok az emberek vesznek körül, akik..hogy azok voltak, és vannak mellettem, akik.

Akik nem azt mondják, és kérdezik, hogy:

– miért akarod így, ez így nem jó?

Vagy:

– ne úgy csináld!

Hanem azt mondják, hogy:

– rendben, és hogyan tudok segíteni abban, hogy ez megvalósuljon?

– mit szeretnél, mit tegyek én?

– van-e valami, amihez hozzá tudlak ebben segíteni?

Akiket ha éjjel háromkor felhívok ( a hajnali egy, vagy fél négy is megtörtént már vice-verza..), akkor azt mondják:

– oké, egy óra és ott vagyok..

– nem, semmi baj, szeretlek..

– és mikor csináljuk meg?

– dehogy aludtam…külön a hívásodra vártam ..:-)

– hiányoztál..jól vagy?

És teljesen magától értetődik, hogy amikor napokon, heteken keresztül kaptam én is a hajnali fél négyes, vagy fél ötös telefont, vagy még fél kettőkor a hívást, akkor az első reakcióm az volt, hogy szeretlek, semmi baj.. Egyszerűen imádom ezt az érzést. Nem, nem arra valók a barátok, hogy kihasználjuk őket. De ők azok, akik a legjobban ismernek. Akik tudják, hogy mi történik veled, és mire van szükséged. Éppen ezért ők tudnak a legkönnyebben, és legjobban segíteni. Nagyon sokszor csak azzal, hogy szeretnek, és felhívhatod őket. Emberangyalok.. És ott van a családom..akik annyira, de annyira szeretnek, hogy sosem kérdeznek kellemetlen dolgokat, akik finoman hátrahúzódnak, de mindig tudom, hogy ott vannak a frontvonalon, ha kell. Akik nem csak nekem példaképeim, hanem akiknek én is példakép vagyok, már tudom..Akik megtanítottak a szeretetnek erre a fajtájára, amely nem akar birtokolni, nem akar ítélni, és megmondani, hanem szabad, elfogadó, és megengedő. Mert ha nem tanítanak meg rá, nem élem túl az elmúlt tíz hónapot, de az azt megelőző két évet sem. És ott a volt Kedvesem. Akinek most is csak nagy betűkkel tudom leírni a nevét, pedig nem én hagytam el. Akinek életem legszebb hét évét köszönhetem, aki megtanított az igaz szerelemre. Aki igazi Társ volt. Aki szíve és lelke minden szeretetével mellettem állt. Aki elfogadott engem minden hóbortommal együtt…visszatükrözte az összes hibámat, ugyanakkor a legszerethetőbb dolgaimat is. Akitől legtöbbet tanultam az életről..És az Őt megelőző párjaim, akik szintén mellettem állnak, most is épp oly közelien, mintha még együtt lennénk. Akik közül kettő minimum hetente eljön, vagy felhív és biztosít szeretetéről..Azt hiszem szerencsés csillagzat alatt születtem..

A vendégeim…akik mint már többször is írtam, leteszik elém a szívüket, a  lelküket, és megbíznak bennem. Engedik, hogy segítsek nekik. Évek óta ilyen csodák vesznek körül. Annyira hálás vagyok érte! Hálás vagyok, megoszthatom az életemet, a szeretetemet, a szerelmemet, a mosolyomat…

Ezt tegnap kaptam:

“DRÁGA!!!!