A húsodat tépi szét és felőrli elmédet ha nem vigyázol…olyan apró, csalafintán pici mozdulatokkal dolgozik, hogy ha figyelmed csak pillanatra lankad, máris beljebb araszol…beleégeti a billogot lelked legrejtettebb zugába is, s onnan újra csak kiégetni lehet. Jeleket mar bőrödbe, szerveidbe, gondolataidba és érzelmeidbe. Fááájdalommmm….szinte jajgat a szó ahogy kimondom, s vele jajgat lelkem is, ahogyan… Tovább »
A fájdalomról…
A húsodat tépi szét és felőrli elmédet ha nem vigyázol…olyan apró, csalafintán pici mozdulatokkal dolgozik, hogy ha figyelmed csak pillanatra lankad, máris beljebb araszol…beleégeti a billogot lelked legrejtettebb zugába is, s onnan újra csak kiégetni lehet. Jeleket mar bőrödbe, szerveidbe, gondolataidba és érzelmeidbe. Fááájdalommmm….szinte jajgat a szó ahogy kimondom, s vele jajgat lelkem is, ahogyan… Tovább »
Fáradtan rovom az üres utca köveit…amerre nézek elhagyott, üres porták, állatok. Gazdájukat etetésidőben váró baromfiak, kutyák, öszvérek…Miért vagyok itt? Nem emlékszem semmire ami történt. Én, én vagyok. De ki az az én? És hol járok? Merre tartok? Érzem, nő bennem a düh. Dühös vagyok magamra, az életemre. Gyerek…gyerek…fájdalom a gyomromban, ha a szó eszembe jut…. 