Mitől függ…

1. Mitől függ, hogy ki, mit jelent?
2. Mitől függ, hogy valaki mennyire jó?
3. Mitől függ, hogy valaki mennyire jó valamiben?
4. Mitől függ, hogy ki taníthat?
5. Mitől függ, hogy ki, mit taníthat?
6. Mitől függ, hogy valaki kinek taníthat?
7. Mitől függ, hogy valaki kinek, mit taníthat?
8. Mitől függ, hogy kitől tanulunk?
9. Mitől függ, hogy kitől, mit tanulunk?
10. Mitől függ, hogy milyen válaszokat adok ezekre a kérdésekre?

A válasz mindegyikre, hogy attól, aki éppen tanulni szándékozik. Hiszen mindenki a saját bejárandó útját járja, akkor is, ha néha áttér valaki máséra, csak akkor hosszabb lesz a sajátja. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy nincsen objektív válasz a kérdéseinkre, kizárólag szubjektíve, saját magunkon keresztül tudjuk megítélni a helyzeteket, embereket, dolgokat. Éppen ezért kitaláltuk, hogy vannak objektív, egyezményes dolgok, melyeket “mindenki” elfogad, és ahhoz méri szubjektíve a saját véleményét. De akkor az objektivitás máris odalett… 

Egyre inkább a saját, belső jelzőrendszeremben bízom. Egyre inkább arra figyelek, hogy bennem mi zajlik le egy-egy szituáció alatt, egy-egy interakció során. Pár hónappal ezelőtt olyan helyzetben voltam, ahol kapcsolatba kerültem valakivel, aki tényszerűen, szárazon közölt velem dolgokat. Választhattam, hogy elfogadom őt és véleményét, később a segítségét, munkáját, ami igen sokba került az én pénztárcámnak, vagy nem. Páran azt mondták, ez gusztustalan, szemét módon kihasznál, stb…én mégis azt éreztem, hogy rendben van. Hogy korrekt. S volt egy-két ember, aki egyetértett velem. Rákerestem a  neten, utána olvastam, hogy milyen vélemények vannak róla. Nagyon sokan pont azt írták, amit én éreztem, de volt néhány, aki nagyon csúnyán lehúzta. Nem tudom megmondani miért, de azt gondoltam, hogy csak be akarják feketíteni, savanyú a szőlő valamiért. Mert igaziból csak olyan mondvacsinált dolgokat hoztak fel. Mikor személyesen újra kapcsolatba kerültünk, hogy ténylegesen segítségét kérjem, csak megerősödtek a bennem lévő jó érzések, annak ellenére, hogy már személyesen is hallottam róla rosszakat. Nos, nem csalódtam. Örülök, hogy végig kitartottam a saját mélyről jövő megérzéseim mellett, mert az élet és a későbbiek engem igazoltak. AZ ÉN ÉLETEMBEN. Természetesen. Hiszen én csak szubjektív véleményt tudok róla mondani. De az, maximálisan jó. Pedig érdekes módon nem fizettem többet mint mások…Nem azért volt velem kedvesebb, segítőkészebb és korrektebb, mert többet fizettem volna. Sőt szemtanúja voltam annak, hogy mással/másokkal is ugyanolyan volt, nekik ez mégsem tűnt fel. 

Szóval így gondolom én ezt az egészet…ez a kérdésekre a válaszom. Mindig, mindenki az, aminek, vagy akinek önmagamon keresztül látom. Annyira jó, amennyit képes vagyok róla feltételezni, s csak azt tudja nekem megtanítani, amit képes vagyok benne meglátni és elfogadni. S csak akkor tud nekem bármit is tanítani, ha elfogadom őt tanítónak. Ha tisztában vagyok vele, hogy mindez csak az én életemben igaz, a máséban már közel sem biztos…S ha hajlandó és képes vagyok a fejlődésre…Mindez kizárólag csakis tőlem függ…az én életem, az én világom.

S persze mindez objektíven megítélve lehet egy nagy marhaság is…