Kereszteződések, választások, döntések

Instant élet.

Előrebocsátom, nem vagyok a türelem mintaképe. Mégis arról fogok írni. Mostanában azt tapasztalom, hogy minden azonnal kell. Mindent azonnal Adj Uram, de máris! Mégis ezt hogyan gondoljuk? Valahogy elhúzott a világ a technikai vívmányokkal együtt az instant élet felé. Pár óra alatt eljutunk a világ másik felére, a Brazíliában élő barátunkkal beszélgetünk számítógépen, bárki, bármikor… Tovább »

Az okosok…

..okosodom..egyre csak okosodom a rengeteg tanácstól miket a neten lehet olvasni. Mert mindegyik kizárólagos igazságnak tartja mondandóját, és csak úgy működik minden ahogyan ő mondja. Ó én is jártam ebben a cipőben. Csak az évek során rájöttem valamire. Ha én magam nem ismerem magamat és nem tudom mit akarok, akkor honnan fogom tudni, hogy mi… Tovább »

Határok…

Messziről jöttem. Láttam lángtengert víz felett világítani és hang nélkül üvöltő nőket térdre omlani. Férfiakat, kik utolsó erejüket összeszedvén még egyszer, csak egyetlenszer nekirugaszkodtak a lehetetlennek, hogy ha véletlenül túlélik, a víztükörben önmaguk képét láthassák. Láttam gyermekek húsából lakmározó hiénák és keselyűk tömkelegét és víz híján kiszáradt torokkal, nyitott szájjal és kiapadt szemekkel fuldoklástól meggyötört… Tovább »

Kalandozások…4.

Sötét van..ég és fáj mindenem. Az oldalam ki akar szakadni, bordáim mintha valóban csak lebegnének. Bicegek, cipőm sarka valamikor kitörhetett..észre sem vettem. Hosszú szőke hajam cafatokban lóg a vértől és csorgó  nyálamtól, ruhám is megtépázva. Szégyellem ami történt. Szégyellem, hogy ez megtörténhetett. Lábam elég nehezem mozdítom a lágyékomat égető fájdalomtól. Mintha csak szöges drótot húztak… Tovább »

A Kísérő.. A méz színű szempár.

…az a szempár…a semmihez sem hasonlítható, hol mélybarna, hol inkább a borostyánhoz hasonlító sárgás szín, mely úgy változott, ahogyan gazdája érzelmei. Ha a harag erősödött, akkor szinte eltűnt az összes halvány folt, és szúrósan besötétedett. Ha öröm érte, vagy boldogság, akkor világosodott, szerelmes perceikben majdhogynem ragyogott, olyannyira, hogy éppen úgy világított a sötétben, mint egy… Tovább »

A fájdalomról…

A húsodat tépi szét és felőrli elmédet ha nem vigyázol…olyan apró, csalafintán pici mozdulatokkal dolgozik, hogy ha figyelmed csak pillanatra lankad, máris beljebb araszol…beleégeti  a billogot lelked legrejtettebb zugába is, s onnan újra csak kiégetni lehet. Jeleket mar bőrödbe, szerveidbe, gondolataidba és érzelmeidbe. Fááájdalommmm….szinte jajgat a szó ahogy kimondom, s vele jajgat lelkem is, ahogyan… Tovább »

Kalandozások…3.

Fáradtan rovom az üres utca köveit…amerre nézek elhagyott, üres porták, állatok. Gazdájukat etetésidőben váró baromfiak, kutyák, öszvérek…Miért vagyok itt? Nem emlékszem semmire ami történt. Én, én vagyok. De ki az az én? És hol járok? Merre tartok? Érzem, nő bennem a düh. Dühös vagyok magamra, az életemre. Gyerek…gyerek…fájdalom a gyomromban, ha a szó eszembe jut…. Tovább »

A Kísérő..Tarik, Félien és Kélel.

A lány úgy döntött, hogy odabújik a másik kettő mellé. Lábujjhegyen,  mintha csak vattán lépkedne, odaosont az ágyhoz, s Karion hátához gömbölyödve, orrát belefúrva nyakába, hogy mindkét kedves szagát érezhesse, átölelte a férfit. Az álmában is a lány keze után nyúlt, s már repültek is. Messze jártak, nagyon-nagyon messze. A kráter aljában egy valószerűtlenül kék… Tovább »

Kalandozások…2.

…Mit keresek én itt? Körülnézek, a tenger habjai nyaldossák testemet. Törött deszkadarabok szerte-széjjel…hajótörött vagyok. A francba, most kezdhetem elölről! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Kiúszom a partra. Állok és bámulok magam elé. Elsüllyedt minden…a láda…az eddigi és jövőbeni életem kilátásai. Mit tegyek most?  Mi lesz a lánnyal? Így nem mehetek oda. Elvesztettem a jegyajándékot. Az apja… Tovább »

Kalandozások…1…

Mellettem aranyló búzamező…lenézvén kopott sarut és koszos, fáradt lábakat látok… Rovom az utam előre, s tulajdonképpen azon elmélkedem ki is vagyok én. Csapatomtól lemaradva -egy kis kéjlopásra időt szakítván- most rohanhatok utánuk. Még érzem a nő szagát…kellemes,odaadó kis jószág volt…de most menni kell. Menni megcselekedni mit vállaltam. A köztelesség mindenek előtt. A szív kötelessége. Pajzsom… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!